attól hogy nem beszélsz rólam,nem vagyok halott lélek és félek és egyedül vagyok!
látom hogy kék az ég s érzem a szelet,de már semmi sem jó,mint régen veled!
atól hogy sírok,még nem vagyok gyenge,élvezed hogy kinzol?!én ebbe halok bele!
szorít az idő,bár tudom már elkéstem
és meghal bennem minden...bárcsak én is meghalnék
felvágott erekkel az ágyadon feküdnék,te benyitnál csendessen,
s észrevennél engem így talán megtudnád mi voltál nekem |